Málik Roland, Jagos István Róbert
2024. július 15-én két, fiatalon elhunyt magyar költő művei műsorunk témái. Málik Roland (1876 - 2011) Miskolcon, Jagos István Róbert (1974 - 2017) Szegeden élt. A két vendég személyesen ismerte őket: Bene Zoltán író, kritikus és Weiner Sennyei Tibor író, költő, irodalomszervező, méhész. Málik Roland: Elvonás Csak nem otthonülő lettél, te hébe-hóba jövő, mindig menő manó? Harmadik este nézem innen loggiámról a senkiföldjét. Városi fények, hol város nem lehet. Érdekes. Hülye kis dallam. Mondjuk passzol a szélhez. Nem tudom, hol hallhattam, de passzol a szélhez. Csak hosszú kabátom nincs, meg nem is sétálok a városban, bemehetnék éppen a városba, de nem megyek a városba. Minek is? Hogy találkozzam Bíró barátommal? Esetleg beszéljen a neoimpresszionizmusról? Vagy gesztenyét vegyek? Nem bírnám lenyelni. Utolsó busz? Tíz perc. Még elérnéd. De nem, nem megyek be a városba, a városba, a városba!!! Nem mozdulok innen a loggiámról. Nézem inkább a senkiföldjét, a fényeket. Tőlem fújhat a szél. Jagos I. R. utolsó verse Már pár órája úton vagyok. Az utolsó út (pattan a húr) Utolsó állomások. Ha jól számolom holnapra megérkezem. Igazak lesznek a látomások. Ma még elköszönök ettől a makacs téltől. Viszek magammal minden szépből, minden virágból. Isten is kilépett ebből a világból.