124. A nevünk egy jósjel? A saját névnapom misztériuma
A nomen est omen latin kifejezés. Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „A név előjel”, „A név jósjel”. Ezt sok más jelentéstartalommal is felruházták már, pl: „Nevében a sorsa.” „A név elárulja viselőjét.” „A név maga az ember”. Azaz a nevünk beszédes, gyakran intő, figyelmeztető jel, amely elárulja viselőjének fő tulajdonságát, a „neki megírt sorsot”. A Tünde nevet Vörösmarty Mihály alkotta a tündér szóból, Csongor és Tünde című drámai költeményében. Azt hiszem tündérnek lenni csodálatos létállapot lehet, a mesebeli világban jót tenni, vagy rossz dolgokat jobbá tenni izgalmas lehet, itt a földi világban az ebből kialakított név viselőjeként is kaptam ebből a létállapotból feladatokat, s talán sorsot is. Ezért ebben a podcastben a névnap misztériumáról beszélnék úgy, ahogy bennem megszületett ennek fontossága, és arról is, hogy hogyan fogadtam a figyelmeztető jeleket, és a nekem megírt sorsot, és arról is, hogy néha nem vagyok képes ezt fogadni és ez bennem milyen érzéseket és vágyakat kelt.