180.Miért olyan fájdalmas a transzformatív szerelem átélése?
Volt már olyan pillanat az életemben, amikor feltettem azt a kérdést egy férfinak, amit József Attila olyan szépen fogalmaz meg az Óda című versében: "Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?" S most a tavaszi kerti munkák során milyen természetességgel vesszük elő a metszőollót, és metsszük meg a bokrokat, és a fákat, s ilyenkor bele se gondolunk, hogy amikor ez a metszés a lelki életünkben megtörténik, az milyen fájdalmas pillanatok átélésével jár.
A transzformatív kapcsolatokról készítettem ezt a podcastet, amelyek gyakran azért jönnek létre, hogy segítsenek megtanulni valami fontosat magunkról, elengedni régi félelmeket és korlátozó mintákat, vagy megérteni a saját szükségleteinket. A transzformatív kapcsolatok gyakran „tanító” típusúak, ahol a másik személy olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy teljesen más perspektívából látjuk a világot, magunkat és a kapcsolatokat. Az én életemben is a férfi a változás katalizátora volt az ilyen típusú kapcsolatokban, amely a tanulásról és a változásról szólt, s nem vezetett tartós párkapcsolathoz, mert az volt s szerepe, hogy segítsen felkészíteni arra, hogy elengedjem a régi struktúrákat, és elérjek egy személyes teljesedést, amelyet egy másik, új típusú partnerrel tudok kiteljesíteni. Természetesen ezek a folyamatok tudattalan és tudatos szinten is zajlanak, ezért olyan nehéz átélni, felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennünk. Én 16 pillanatát azonosítottam ezeknek a folyamatoknak, amit ebben a podcastben próbálok elmagyarázni. Sokat gondolkodtam, hogy az ezzel a folyamattal való azonosulás milyen formában a legkönnyebb egy hallgató számára, ezért személyes élményként mutatom be ezt a feldolgozási folyamatot, mely során azt is próbálom megjeleníteni, hogy a tudattalan aspektusainkat hogyan érdemes azonosítani.