Inkább legyen igazam, vagy inkább lennék boldog?
Amikor azt hiszem, teljes meggyőződéssel, hogy valami szörnyű dolog fog bekövetkezni: hát nem nagyszerű, hogy a jövő még nincs kész, és lehet, hogy tévedek? Amikor azt hiszem, valami baj van velem, vagy nem tartom magam képesnek megtenni valamit, amit amúgy szeretnék megtenni: hát nem csodás, hogy lehet, hogy tévedek?Amikor attól félek, hogy valaki, aki fontos nekem, épp a saját vesztébe rohan: hát nem remek, hogy simán lehet, hogy rosszul látom a helyzetet, és a másik nagyon is jól tudja, mi a jó neki? Ha jobban belegondolunk, millió dologban hiszünk, amiben bárcsak tévednénk. Bárcsak a szöges ellenkezője lenne igaz. Mégsem vagyunk nyitottak ezeket a nézeteinket megkérdőjelezni. Nem viseljük jól, amikor valaki vitába száll velünk. Sarokba szorítva érezzük magunkat, ha egy-egy fájdalmas, elhitt nézetünkről valaki feketén-fehéren bebizonyítja, hogy tévedés. Vajon miből fakad ez a görcsös ellenállás? Vajon miért ragaszkodunk ennyire ahhoz, hogy igazunk legyen, akkor is, amikor szenvedést okoz? Ebben az epizódban ezt a kérdést feszegetem. Megemlítem még:A közelgő Belső Béke nevű 3 alkalmas tanfolyamomat, amelyről itt olvashatsz további részleteket. ( kattintható link)