Sonkoly Zsuzsa podcast 10/15. Nincs kinek elmondani Segítség! Külföldre költöz(t)ünk!
Nincs kinek elmondani. Nincs kivel megbeszélni „Megérkeztünk hát az új életünkbe: új környék, új emberek, új szokások. Hetekig úgy éreztem, hogy nyaralunk, kicsit mindig bennem volt az érzés, hogy hamarosan indulunk haza. 🚩Nem volt idő és nem is gondoltunk arra, hogy a hátrahagyott, régi életünket el kéne engedni, tudatosan elköszönni az eddigiektől. Átbeszélni, vagy legalább átgondolni a veszteségeinket, amit a családtagjaink, barátaink, az ismerős közeg elhagyása jelentett.” 🚩A külföldön való élés érzelmi megéléseit befolyásolja, hogy a költözés előtt számításba vettük-e, milyen nehézségekkel fogunk a költözés után szembenézni. Azt már talán végig gondoltuk, hogy milyen területeken, mennyivel lesz jobb az életünk, de a változáshoz hozzátartoznak a nehézségek is. Még itthon át kell gondolni azokat a tényezőket, amelyek megváltoznak majd az életünkk során, és mérlegre helyezni az előnyök és a hátrányok tekintetében. 👉Mindenképp jelentőséget kell adni a pozitív dolgoknak és az előnyöknek, de tudni kell azt, hogy mi lesz nehezebb, miben lesztek hátrányban, akár átmeneti ideig, egyénként, párként és családként is. Sok hozzám fordulótól hallom, hogy egy szinte légüres térben élnek, ahogy Zsuzsi is megemlítette. Úgy érzik, hogy egyedül, lelkükbe bezárva küzdenek a problémáikkal. „Kinek mondjuk el? Az új szomszédoknak, ovistársaknak? Vagy otthon a barátainknak? Mit fognak gondolni rólunk?” 👉Amikor az eredeti döntést kiváltó okok megszűnnek vagy a megfogalmazott célok teljesülnek, felerősödhetnek a lelkünkben azok az érzések és indokok, ami miatt NEM mentél volna el a saját országodból, vagy most már hazamennél. Ezek azok és okok, melyek korábban még legyőzhetőnek tűntek, a nagyobb jó, a nagy cél érdekében, de évek múltával a megváltozott helyzetben annyira erőteljesen jelennek meg, hogy egyre erősebbé válik a hazaköltözés gondolata. · én itt mindig kívül maradó leszek, · én itt mindig „bevándorló” maradok, · engem itt nem fogadnak el teljesen, · itt nincsenek olyan minőségű baráti kapcsolatok, · ezek az ízek nem ugyanolyanok, mint otthon, · ez a táj nem az a táj, ahol felnőttem, · az évi egy-két alkalommal megvalósuló találkozás a családdal, barátokkal nem olyan, mint otthon gyorsan átugrani egy finom vasárnapi ebédre, beszélgetni hétköznap a barátokkal egy finom bor mellett. 🚩Mit teszünk, amikor felerősödik lelkünkben a honvágy? Hogyan csillapítjuk? Költözzünk haza és szakítsuk ki a gyermekeinket a megszokott környezetükből? Milliónyi kérdés és téma….. gyertek utazzatok velünk. Hallgassátok meg a következő részt 😊 Baráti szeretettel: Zsuzsi és Zsuzsa