152. epizód: A történelem forrása egyre kevésbé a papír alapú dokumentum (Vendég: Boross István)

Mostantól térben és időben egyszerre közlekedhetünk Veszprém belvárosában. A levéltárosoknak köszönhetően pillantást vethetünk például az Óváros térre és lakóira az 1857-es, az 1927-es és az 1947-es években. Az új applikáció is hírnöke a levéltárak átalakulásának. Ahogy vendégünk fogalmaz, a pergamen, a papír és a word-dokumentum egyformán a levéltár hatáskörébe tartozik. Kevesen tudják, hogy a legnagyobb magyar közgyűjtemény a Nemzeti Levéltár, 300 kilométernyi iratkincsével a haza hiteles emlékezete. 0:00 Témáink Boross Istvánnal: 1:50 A velencei időgép volt az ötletadó Veszprémben 5:00 Színkódot kaptak a veszprémi épületek az applikációban 7:10 3 idősík, 2000 objektum Veszprémben 17:10 Alternatív valóságok helyett a nemzet emlékezete 18:15 Az elfeledett levéltár 21:20 Amikor a szerkesztő egy nagy iratköteggel besétált a levéltárba 22:25 Nem csak a nemesek vagy polgármesterek, az iparosok is érdekesek a levéltárosok számára 27:15 Erdő-adásvétel: 1214-es oklevél a legrégebbi dokumentum: 32:05 A levéltárakban is az informatikusoké a jövő

Om Podcasten

"Megkerülhetetlen emberek és történetek!" A podcast alapító-szerkesztői Dióssy László és Wéber László. A StúDió Veszprém podcast könyvekről és a könyvek mögötti történetekről, kultúráról, gazdaságról, közéletről szóló beszélgetésekkel, érdekes emberekkel való találkozásokkal jelentkezik hétről-hétre. Az első epizódokban a 77 történet dióhéjban című, 2020-ban megjelent könyv kerül terítékre. Az elhangzó sztorik Dióssy László közéleti pályafutása érdekes, szórakoztató, vidám, esetenként elgondolkodtató – a szélesebb közvélemény előtt nem ismert – eseményeit elevenítik fel. A közelmúltat bemutató 77 történedetet azok az új sztorik követik, amelyek napjainkban játszódnak Veszprémben és Veszprém környékén. Azokkal beszélgetünk, akik napjainkban vagy várhatóan a közeljövőben hagynak jelentős nyomot, hatnak közösségünk életére.