38. Jocó és a jubileum
A slágerlistákon elért kiemelkedő helyezésünk miatt bekapcsolódó új nemhallgatók kedvéért ismét ismertetjük műsorunk premisszáit és célját. Jocót nem érdeklik a vonalak, Dani mégis ráhat, így rövid hangmérnökölés után már mi is legalább annyira kiegyensúlyozottak vagyunk, mint a magyar sajtópiac. A nem hallgatók írtak, mi helyesbítünk, mivel "nem a verbális abúzus hátán szeretnénk felkapaszkodni az iTunes toplistára". Az öncenzúra viszont talán utolért minket - legalább is néha úgy érezzük - és egyre több beszélgetésünk közben merül fel bennünk, hogy az aktuális gondolatokat meg kéne tartani adásra: az első ilyen elméletet Jocó szállítja egy politikai monopóliumról. Briginek igaza volt, ezért most nem daráljuk le magunkat, de az adásidőt szem előtt tartva kettévágjuk mondandónkat. 38-ik eszmefuttatásunk így végül arról szól, amiről Jocó a 37-ben akart beszélni. Emlékek, élmények, nosztalgiák, fordulópontok, kapunyitás és -zárás történik, ahogy a 2000-es évek elejére utazunk vissza egy furán bolyongó romániai sráccal. Kiderül, hol töltötte Jocó a karácsonyt és mit kapott ajándékba, mi alapján választott egyetemet és mire emlékszik tisztán 19 év távlatában. Megpróbáljuk összerakni, mióta vagyunk barátok, de időközben kiderül, hogy valójában a podcast kezdete óta beszélgetünk ennyire rendszeresen és ennyire sokat. Végül instagrammal és influenszerekkel zárjuk a sort, az aprójószág fiókot ajánljuk és ismertetjük, hogyan nem szabad fiatalokra célzott kampányt indítani a népszerű képmegosztón - ha nem akarjuk, hogy könnyű szerrel hackelje szét azt a magyar twitter közösség. Az idő elszaladt, a téma sok: az adást berekesztjük és a twitteren leadott szavazataitok alapján pár nap múlva publikáljuk a beszélgetés második felét.