44. Dani és a fertőzöttek
Habzsolunk ezerrel, mintha forró zserbót ennénk fagyival és tejszínhabbal, azaz, beüzemeljük az új podcast keverőnket, lesz vendégünk, és lesz telefonos vendégünk is, és nyomogatjuk a színes tapsgombokat, miközben élőben szerkesztünk… Élvezzük. Hozzánk már megjött a karácsony. Kivéve Jocóhoz, mert nem tudjuk biztosan kiszámolni, hogy Romániában mikor van karácsony, Balu szerint már elmúlt, de lehet, hogy csak jövőre lesz… De mindegy is, mert az adás napján éppen december elseje van, az pedig a román nemzeti ünnep, a nagy egyesülés napja. A karácsony elhomályosul. Felhívjuk Robit, és megkérdezzük a covid és a világháború állásáról. Elmondja a Harmadik birodalom építményeit, amit Balu és Jocó is kívülről fújj. Nyolc után mindenki ugyanazt a NatGeo-t nézi... Mi mást tehetnénk? Covid kapcsán a helyzet megnyugtató, Baja jól van, jól vagyunk. Újra és újra megcsodáljuk a keverőt, amitől Daninak jólléti szorongása lesz, és kacérkodni kezd a minimalizmussal, ami Balu szerint nem más, mint a modern instaszocializmus… Végre, hallhatjuk a zenéket az adás alatt... Aztán a második blokkban focizunk, persze, hogy örülünk a válogatott sikereinek, de nem értjük, vagyis, kicsit értjük, kicsit nem. Mindegy, örülünk, ahogy tudunk. Aztán, bejátszunk nemhallgatói zenéket és leveleket. Ugyan, ebben az adásban nem panelromantikázunk, de másik nagy témánkat, a vidék báját megénekeljük, Balutól megtudjuk, hogy a dömsödi vasútállomás Apajon van, az infó tuti, első kézből, nem kell helyesbíteni…