53. Andris és a maraton
Ha a podcast futás lenne, akkor az 53. rész már ultrának számítana? Jocó meghosszabbítot átmeneti távolléte alatt most épp Andris tartja a rádióműsort a jég felett - aki önmagát nem meghazudtolva gombapresszós maszkban érkezik meg a hetedik kerületi tetthelyre és korábbi műsorvezetőket és vendégeket meghazudtoló módon közelről beszél a mikrofonba. Kiszámolja hány nap van 2030-ig és talán azt is, hogy mennyi podcastet hallgatott meg életében mire bekerült egybe. Eléggé pedáns. Dani kifejti újabb óvodai kalandjait - ezúttal egy hároméves teljesítményértékelése veri le a biztosítékot -, de a múlt héten elindított piramisjáték-szál is előkerül, valamint az, hogy miért nincs egy rendes wikipédia oldala a Thomas univerzum lakóinak. Egy adott ponton a műsor teljesen bennfentes szegedi nosztalgiaadássá változik, de legalább észlelik ezt a beszélgetés résztvevői. Kiderül, hogy vajon jó ötlet-e két év áltisi után teljesítmény alapon újrarendezni az osztályokat és miért nem a zenei "A" osztály tagja lett az iskoláskor harmadik hónapjában várost váltó Dani. Megyannyi kérdés, de a konklúzió egyszerű: Szeged üres és kicsi. Andris elővezeti, miért nem ment a futás Daninak és hogy hogyan kell kevesebb, mint egy év alatt felkészülni egy maratonra (nem szabad!), valamint, hogy hogy lehet évi öt könyvről felmenni sok könyvre, de az is kiderül, milyen rádiófrekvenciákat szed össze egy tizedik kerületi bébiőr. Megpróbáljuk kideríteni, miért van szüksége egy nem hivatásos futónak edzőre és hogy hogy tud valaki kreatívnak lenni a modern technikával átitatott világban. Vagy ilyesmi.