9. Dani és a bölcsőde
Venni akarunk egy podcastkeverőt, ezért szabadalmi csalásért is hajlandóak lennénk, egy a baj: a jogvédelmi eljárás túl macerás két halogatónak. Igaz, ütős csalási ötletünk sincs, ezért inkább nem járjuk Edison útját, hanem abból keresünk sok pénzt, hogy befuttatjuk a szinkronszínészekkel felolvastatott Facebook komment podcastünket. Jocót így a teremtés hetén elkapja a klímadepresszió az erdőírtás és a tervezett elavultatás miatt, aztán végig úgy marad. Ráadásul, semmi sem olyan mint régen, az erdők helyén puszták állnak, és a gépeink vacak műanyagok. A depressziónkból egy kiutat látunk: a podcastkeverőt. Danira is átragadt a mélabú, hallgatóink nyilvánossága előtt megfogadja, hogy sosem stand up-pol többé. Megsemmisült a nagy KAP előtt. Kár. De, mit tehetnék? A kanosszánk folytatódik: a podcast válogatott Dani nélkül lép pályára. Mindegy. Ez van. Tényleg vennünk kell egy keverőt. Helyesbítünk, de ez sem lesz a vidám percek: a reményt elvitték, és jobb semmit sem kérdeznünk. Zenébe menekülünk, azaz menekülnénk, de örömtánc helyett végül mi lett? Persze, hogy búsulás, pedig a zene tényleg vidám. Ez egy ilyen adás, jobb lenne abbahagyni. Folytatjuk. Eltemetjük Mozartot és Csokonait. Aztán Jocó pohárköszöntőt mond, amire a barátai szakítanak, végül mégis összeházasodnak, Jocó kegyelmet kap, meghívják az esküvőre, de elkésik. Dani szerencsére nem, igazi roma esküvőn járt fehér ingben, piros csokornyakkendőben és fehér-piros sportcipőben. Nem kellett volna. De, Daninak is jutott a kegyelemből, hajnalra minden jóra fordul. Éljen az ifjú pár! Sok unokát az örömapának! És ha már itt tartunk, mai témánk: Dani és a közoktatás. Jocó kérdez, Dani válaszol.